A teázgatás régebben (értsd: gyermekkoromban) soha nem tartozott a kedvenc tevékenységeim közé, mert mindig a betegséggel kapcsolódott össze.
Sok-sok év múltán mondhattam el magamról, hogy megkedveltem ezt az italt. Mára már szinte mindennapos tevékenységemmé vált a teafőzés, -iszogatás. Sokáig úgy válogattam a teák közt, mintha divatáru lenne: a külcsín megtévesztett. A dekoratív dobozok, illatosított filterek azonban mára már nem csábítanak. Valahogy a mindenféle ízesítésű ilyen-olyan teákról leszoktam. Meghagyom őket a marketingesek, csomagolástervezők játékának.
Jöhet azonban a zöld tea és a rooibos.
Szigorúan cukor nélkül, citromosan, néha pici mézzel. Olykor- olykor egy kis kandiscukorral - csak a látvány és a pillanatok kedvéért. A rooibos tea inkább a gyógynövény teák közé sorolható, rengeteg
pozitív hatása van. Üdítő íze, illata mellett nem elhanyagolható a magas
antioxidáns tartalma, a vércukorszintet csökkentő hatása, jelentős C-vitamin és ásványianyag-forrás a szervezet számára. Nekem az is fontos, hogy teljesen koffeinmentes.
Napközben minimum egy liter teát megiszom, a munkahelyemen is mindig ott van velem a teli flaskám. Egy jó korty tea - közben lelassul a világ, az íze, illata távol tartja ( a vírusokon, baktériumokon kívül) a rossz pillanatokat is. A tea mára kedvenc üdítőmmé vált. Ennek megfelelő csészegyűjteménnyel is rendelkezem már.
Nyáron üvegpohárban jéggel, mentával, citromfűvel, nagy citromkarikákkal, télen langyosra hűtve, csészét szorongatva imádom inni.