Tavaly tavasszal horgadt fel
bennem a vágy, hogy megszabaduljak sok-sok felesleges holmitól, ami már régóta
csak kacat. Elképesztő lendülettel vetettem
bele magam a válogatásba. Nem kíméltem sem a konyhát, sem a ruhás szekrényeket,
sem a könyvespolcokat. Lehet, ez utóbbi furcsa tőlem, de tudni kell megválni
azoktól a könyvektől is, amelyeket már úgysem olvasok újra. Vannak ilyenek,
tessék csak elhinni! Csak merni kell kijelenteni.
A nyár is még szépen ennek a
jegyében telt, most pedig újra itt az ideje a szanálásnak.
De nem szeretek pazarolni. Azaz semmi
sem landolhatott a kukában eddig sem, de most sem fog! Kivéve a menthetetlenül
elnyűtt ruhadarabokat. Mindent úgy
válogatok át, hogy végiggondolom, hova, kinek, mire lesz jó.
Nagyon hálás közönségem, "befogadó állomásom" volt a munkatársaim köre tavaly is. Újságok, konyhai eszközök,
könyvek – letettem őket reggel a munkahelyi étkezőben, és láss csodát: délre már mindnek
akadt szerető gazdája. Ugyanígy sok minden lelt új hazára az anyaotthonban,
ismerősöknél.
Mi az, amitől szépen, csendesen
meg lehet szabadulni? Mi lesz a sorsuk?
- kiolvasott,
előző évi újságok - gondos átválogatás után mehetnek az anyaotthonba,
munkahelyre, egy közeli kis település könyvtárába
-
kiolvasott, nagy értéket nem képviselő könyvek – ugyancsak munkahelyre, a könyvtárba
-
már nem használt, de jó állapotú ruhák pl. sálak, pólók – mennek az anyaotthonba, hajléktalanszállóra
-
konyhai eszközök, pl. csökkent létszámú készletek, több példányban meglévő krumplinyomó, végtelen mennyiségű tálca stb. – ezek kerültek az anyaotthonba
-
elhasznált törölközők – mennek ki Cicucicu alá vagy a műhelybe
- elhasznált
asztalterítők – mennek a padlásra, műhelybe letakarni a szerszámokat, dobozokat
stb.
-
hivatalos levelek, számlák - öt éven túl – ezek nem kerülik el a cserépkályha száját
-
régi képeslapok, mindenféle „valamire még jó lesz” papírok – ezek a szelektívben landolnak
- ősrégi
floppyk és kazetták - a speciális műszaki hulladékosba ment
-
vegyes kacatok, amelyek évek óta dobozok, fiókok mélyén arra vártak, hogy valamire jók legyenek, pl. 218. mécsestartó, szalagok, nippek, pótgombok olyan ruhákhoz, amelyeket már rég elhordtam stb. – elajándékoztam mindent
-
elhasznált ágyneműhuzatok – mentek takaróanyagnak a padlásra
-
soha nem használt konyhai eszközök, melyek eredeti csomagolásukban szundikáltak a spájzban, konyhaszekrényben – ajándék lett belőlük az első háztartását épp most berendező Hugimnak
-
nem használt párnák, paplanok, plédek – mentek egy rokonunkhoz
-
felesleges üres dunsztos üvegek – mentek a munkahelyre, frissen vidékre költőző ismerősnek, aki befőzni akar
- fel nem használt, de fel sem nyitott kerítésfesték – egy kolléganő átvette
És még ki
tudja, mi minden le nem került polcokról, ki nem vándorolt fiókokból,
szekrényekből.
Sok új tároló hely
lett, így jobban, átláthatóbban elfér a szükséges holmink.
De nemcsak
praktikus, hanem lelki oldala is van a szanálásnak: meg kell tudni válni, el kell
tudni szakadni tárgyaktól. Értelmezhető úgy is, hogy egy korszakot, éveket,
évtizedeket ezzel lezártam, hiszen ezekkel a tárgyakkal azokat is magam mögött hagytam.
Éljen a
szanálás!