2017. január 25., szerda

Szanálás avagy mitől lehet megszabadulni



Tavaly tavasszal horgadt fel bennem a vágy, hogy megszabaduljak sok-sok felesleges holmitól, ami már régóta csak kacat. Elképesztő lendülettel vetettem bele magam a válogatásba. Nem kíméltem sem a konyhát, sem a ruhás szekrényeket, sem a könyvespolcokat. Lehet, ez utóbbi furcsa tőlem, de tudni kell megválni azoktól a könyvektől is, amelyeket már úgysem olvasok újra. Vannak ilyenek, tessék csak elhinni! Csak merni kell kijelenteni.

A nyár is még szépen ennek a jegyében telt, most pedig újra itt az ideje a szanálásnak.

De nem szeretek pazarolni. Azaz semmi sem landolhatott a kukában eddig sem, de most sem fog! Kivéve a menthetetlenül elnyűtt ruhadarabokat.  Mindent úgy válogatok át, hogy végiggondolom, hova, kinek, mire lesz jó.
Nagyon hálás közönségem, "befogadó állomásom" volt a munkatársaim köre tavaly is. Újságok, konyhai eszközök, könyvek – letettem őket reggel a munkahelyi étkezőben, és láss csodát: délre már mindnek akadt szerető gazdája. Ugyanígy sok minden lelt új hazára az anyaotthonban, ismerősöknél.

Mi az, amitől szépen, csendesen meg lehet szabadulni? Mi lesz a sorsuk?
       
  • kiolvasott, előző évi újságok - gondos átválogatás után mehetnek az anyaotthonba, munkahelyre, egy közeli kis település könyvtárába
  •      kiolvasott, nagy értéket nem képviselő könyvek – ugyancsak munkahelyre, a könyvtárba
  •      már nem használt, de jó állapotú ruhák pl. sálak, pólók – mennek az anyaotthonba, hajléktalanszállóra 
  •      konyhai eszközök, pl. csökkent létszámú készletek, több példányban meglévő krumplinyomó, végtelen mennyiségű tálca stb. – ezek kerültek az anyaotthonba
  •      elhasznált törölközők – mennek ki Cicucicu alá vagy a műhelybe
  • elhasznált asztalterítők – mennek a padlásra, műhelybe letakarni a szerszámokat, dobozokat stb.
  •      hivatalos levelek, számlák - öt éven túl – ezek nem kerülik el a cserépkályha száját
  •      régi képeslapok, mindenféle „valamire még jó lesz” papírok – ezek a szelektívben landolnak
  • ősrégi floppyk és kazetták - a speciális műszaki hulladékosba ment
  •      vegyes kacatok, amelyek évek óta dobozok, fiókok mélyén arra vártak, hogy valamire jók legyenek, pl. 218. mécsestartó, szalagok, nippek, pótgombok olyan ruhákhoz, amelyeket már rég elhordtam stb. – elajándékoztam mindent
  •      elhasznált ágyneműhuzatok – mentek takaróanyagnak a padlásra
  •      soha nem használt konyhai eszközök, melyek eredeti csomagolásukban szundikáltak a spájzban, konyhaszekrényben – ajándék lett belőlük az első háztartását épp most berendező Hugimnak
  •      nem használt párnák, paplanok, plédek – mentek egy rokonunkhoz
  •      felesleges üres dunsztos üvegek – mentek a munkahelyre, frissen vidékre költőző ismerősnek, aki befőzni akar
  • fel nem használt, de fel sem nyitott kerítésfesték – egy kolléganő átvette


És még ki tudja, mi minden le nem került polcokról, ki nem vándorolt fiókokból, szekrényekből.
Sok új tároló hely lett, így jobban, átláthatóbban elfér a szükséges holmink.
De nemcsak praktikus, hanem lelki oldala is van a szanálásnak: meg kell tudni válni, el kell tudni szakadni tárgyaktól. Értelmezhető úgy is, hogy egy korszakot, éveket, évtizedeket ezzel lezártam, hiszen ezekkel a tárgyakkal azokat is magam mögött hagytam.
Éljen a szanálás!