Egyik este - a kellemes nyári időt kihasználva - a frissen kisült pogácsák kóstolására a kerti zugunkat találtuk épp alkalmas helynek. A romantikus hangulathoz nagyban hozzájárult az esti égbolt pompája, a tücskök ciripelése, békák kuruttyolgatása, és cicánk diszkrét nyávogása.
A tálcán a finom körömvirágos túrós pogi borocskával és a pici petróleum lámpával.
A pogi nagyon finom lett, másnap kiderült, hogy kapós is, alig lett elég a társaságnak. (Erről bővebben majd egy másik bejegyzésben.)
A kép aztán önálló életet kezdett élni állandó fotósom, a férjem számítógépén. Mindenféle trükkök után a következő alteregói születtek:
Ez a neon-változat. Annyira nem szép, viszont izgalmas, érdekes az átlényegülés.
Ez pedig a festett üveget utánzó verzió. Ez érdekes, kicsit festményszerű.
A legizgalmasabb hatást a cseppfolyósítás eredményezte. Ezen már tényleg érdemes elgondolkodni, hogyan lehet művészi szintre emelni a fotók "preparálását".
Ez a kép csak annyiban tér el az alapképtől, hogy a háttérben lévő sövény kapott egy kis plusz fényt egy segédvakuról.
No, hát ilyen eredménye lett egy ártatlan pogácsakóstolásnak. Nem feltétlenül tetszik mindegyik módosítás, de a kísérletezés önmagában izgalmas mindig.
