A COTTAGE

 A COTTAGE...

Először a Holiday című filmben akadt meg a szemem rajta. Nem, nem Jud Law-ról van szó, hanem a COTTAGE-ról. „A nyugalom bűbájos oázisa” kandallóval, nagy fotellal, kicsi kerttel, fakeretes ablakokkal, hóval, romantikusan hideg falakkal, sárga ernyős kislámpákkal… A Rose Hill Cottage. Emlékeztek?

  A Rose Hill Cottage

 Most épp újra nézem a filmet. Mint minden télen.

 

Aztán tavaly jött másik nagy kedvencem, a River Cottage. Hugh Fearnley- Whittingstall szövege, kertje, szakácstudománya egy egész télre képes volt a monitor elé szögezni. Már nem is tudom, mit néztem: az almás paradicsomos zselét és csipkebogyó szirupot, a felújított istállóból lett éttermet, a bodorodó káposztaleveleket, a folyópartot vagy a házat… Februárban megterveztem a kertünket őrült tudományosan Hugh tanácsai alapján - persze aztán tavasszal semmi nem úgy lett, de nem is ez volt a lényege.

A River Cottage csodás kertje - nálam ilyen aligha lesz...

 Mindenesetre cottage-rajongó lettem, az biztos.

Kockás fotelokkal, mécsesekkel, apró csetreszekkel, teáscsészékkel, aprósüteményekkel zsúfolt vidéki házakat böngésztem… Végem volt. Elkezdődött a cottage-szenvedély. Képek, leírások garmadát néztem át. Képek téli cottage-ról, képek nyári cottage-ról, pici, apróka, vidéki vagy épp nagyobb, elegánsabb, patinásabb cottage-ról. Ahol élni lehetne, ahol élni szeretnék. Mindez csak képzelgés volt, játék a képekkel. Egy ideig.

Egyszer megvilágosodtam: mi a francnak nézegetem a képeket, irigykedem mások házára, kertjére, mikor itt van a MIENK. És ekkor megszületett a „Juta Cottage” fogalma. A Keresztapa Jancsi volt. A mi kis házunk, udvarunk, kertünk a fákkal, bokrokkal, terasszal, nyári jászuval, Cicuval cottage-dzsá avanzsált egy este. Hiszen vannak porceláncsészék, cserépkályha, havas sövény, eperültetvény, talpas üveg tortatartó, feketeszeder, kislámpák, mécsesek, millió rózsás szalvéta, minden, ami a cottage hangulathoz kell.  Azóta némileg tudatosabban próbálunk még kotidzsabbak lenni.

Képeket persze még mindig nézegetek, álmélkodok, de már nem vágyom odaköltözni. Elvégre ez itt egy saját cottage!  Már csak egy pavlovát kellene sütnöm...

Húsvét hétfőjén

Vége lett a húsvétnak is, ahogy minden ünnepnek. Készülődés, sütés-főzés, vendégvárás, tálalás, örvendezés- és egyszer csak vége...

Vasárnap voltak vendégeink: nővérem a családjával és anyósom. Nagy keletje volt a vaddisznó- és szarvaspörköltnek, az ostoros kalácsnak, mézes krémesnek, kókusztekercsnek. Az idő persze oly mostoha volt, hogy az udvar végéig sem szívesen mentünk el, nem ám máshova...Aztán a vendégek mind hazamentek, az edények elmosogatódtak...

Húsvét hétfő az igazi pihenés napja volt nálunk.

Hétfő reggel (délelőtt): alvás alvással - ez volt a fő program. Aztán igazi ünnepi, ráérős reggeli - majdnem délben, "úriasan". Mindenféle földi jó került az asztalra ismét, szemnek, szájnak ingere. Mivel mára már kicsit lazult a hideg szorítása, kisütött a nap, s bár metsző szél száguldozott az udvaron, útnak indultunk. Kiránduljunk! Úti célunk a közeli Töröcskei- tó. Kellett némi előkészület, kutatás a neten: merre is menjünk, merre van közelebb. Ezer éve nem jártam ott, oda sem találnék - mindketten ezt mondogattuk.

Persze nem olyan nagy ördöngösség ez, percek alatt a tónál voltunk. 

Valójában ez egy horgásztó, azaz pontosan víztározó. Horgászparadicsom! Nos, egyikünk sem egy horgásztípus, sőt...ez nem a mi sportunk, az biztos. De fényképezni, sétálni, lejárni a tegnapi nagy traktát, kicsit napozni - éppen ideális terület.

 

Csillogó víz, susugó part

Millió tükördarabkaként csillognak a hullámok a nap fényében

A másik part...egy óra alatt körbejárható a tó, de a sétánk tovább tartott, hiszen fényképeztünk, nézelődtünk, pihentünk

Kis tisztás, a fákon túl a Vackor tanya - ovisok és kisiskolások paradicsoma

 

Mintha éjszakai kép lenne - csalóka fények a víztükrön

Hazafelé egy másik tavat is meglátogattunk, hiszen a Deseda partja is szép. Ez azonban majd egy másik bejegyzés témája lesz.

Kaposfüreden már régóta fotózásra csábítja lelkes férjemet a templom. Pár éve sikerült szépen felújítani, gyönyörű a színe, és a különböző napszakokban különböző arcát mutatja az épület. Férjem régóta szeretné megcsípni a lemenő nap sárgás fényében. Mivel húsvét van, talán még aktuálisabb egy templom fotója:

A kaposfüredi templom húsvéti napsütésben

Hazaérve a húsvéti kirándulásról, készültek még képek Cicuról is, aki majdnem húsvéti nyuszinak néz ki: 

 Kukk! Nézlek titeket a kerítésről! Szürke haverom épp most lépett meg a fotózás elől...

No, itt már majdnem húsvéti nyúl kinézetem van. De én egy öntudatos macska vagyok!

Készült még pár kép a liliomfákról is, de türelem....

Kerti napozás

Ma volt az első kerti sétám, mikor már valamit tettem is az új vetemény érdekében. Gereblyézés, egy kis ez-az...Közben napozás, persze még kabátban.

Miután összegereblyéztem a sövény alatti levelet, leültem picit egy farönkre. Cicu hamarosan követett, együtt nézelődtünk, napfürdőztünk tovább. 

Nyugtató volt az almafa alatt ücsörögni csak úgy. Az édes semmittevés percei... Nem messze, a sokadik szomszéd is serénykedett, hangfoszlányok értek csak el hozzám, néha a kutyák csaholása. 

Már terveztem közben a kertet: hova mi kerül. Vajon mennyi eper lesz az új töveken? Kellene még málna vagy ribizlibokor? Kell ennyi virág? Ritkítsam vagy  hagyjam őket? Szépen szaporodott tavaly a levendula. A körömvirágról az idén több virágot szedek majd pogácsába. Most csak azért sem maradok le a bodzalekvárról...

És közben sütött a nap, s bár jöttek-mentek a felhők, csak maradtam, ücsörögtem, míg fázni nem kezdtem.

Szia, Tavasz!