2011. szeptember 9., péntek

Lassítók 1.

Egyik kedvenc könyvemben, a Petrik Adrienn által jegyzett Asszony és házában olvastam a lassítókról. Mik a lassítók? Csupa olyan tevékenység, ital, étel, amelyek segítenek fékezni a túlpörgetett motort lestrapált testünkben. A lélek csillapítói, a hangulat javítói, a figyelmeztetők, ha tetszik, a vészcsengő utáni fogódzók. Petrik Adrienn ide sorolta például a kandiscukrot is. Sorai nyomán kezdtem én is keresgetni a boltok polcain, és meg is leltem ezt a sokszínű, sokformájú édesítőt. Mitől lett a kandiscukor lassító? Míg a tálkánkból kiválasztjuk  a kedvünknek, aktuális teánknak megfelelő darabkát, majd lassan, komótosan, ráérősen kavargatjuk csészénkben az üdítő nedűt, óhatatlanul is fékezzük mozdulatainkat. Ezt csak kényelmesen ülve, hátradőlve, merengve lehet megtenni. Az olvadó cukorka látványa, a tea illata bűvöl és bájol.





Ezen a nyáron- mivel akkor van időm lassulni, és ehhez hasonló tevékenységeket folytatni - én is összeállítottam a magam lassító-listáját. 

Nálam a csúcs a könyveim sora. Ezer hálával tartozom Petrik Adriennek és Frances Mayesnek...Minden soruk, mondatuk telitalálat számomra, hiszen nem csupán szórakoztatnak, hanem gondolkodtatnak is. Először csak vágyakozik az ember, hogy neki is hasonló háza, kertje, konyhája, tárgyai legyenek. Aztán rájön, hogy ott van a sajátja, ami éppen olyan gyönyörűség, éppen úgy kikapcsol. Ott a kert,  a terasz, ott vannak a virágok, bokrok...

A velük való törődés a legrosszabb pillanatokat is törli az agyamból, bebizonyítja, hogy túl lehet lépni minden pocsolyán. 





A következő fékem, lassítóm a mentás limonádé. Mind a készítése, mind az iszogatása szórakoztat, az "örökké nyaralok"-érzés kiváltója. A menta a kertből kerül az italba, a kancsó látványa önmagában üdítő, az ivása pedig kifejezetten életmentő a nagy nyári forróságban. Éppen olyan, mint a kandiscukor kevergetése: csak nyugodtan lehet. Kiválasztom hozzá a legszebb poharat, lehet akár kristály is, és az asztalnál ülve, újságot/könyvet olvasva kortyolom.



A csipkebogyóhúsból készült "lé"  szintén ebbe a kategóriába sorolható. Ha este egy félmarék csipkehúst leöntök vízzel, reggelre szirupszerű, sűrű levet kapok. Ezt vízzel vagy teával erősen higítva megiszogatom napközben. Nyáron akár jéggel, télen langyosan nagyon jó.



További lassítóimról később még írok. Akinek vannak hasonló ötletei, tapasztalatai, ne legyen rest, írja meg!

2 megjegyzés:

  1. Szia marcsi..nem vagyok rest...Én is imádom e könyveket...előttem vannak mindig!van egy jó receptem:Végy 5-6 citromot..és facsard ki a levét...szép lassan töltsd meg vele a jégkockatartót!Mikor szomjas vagy,egy nagy pohár szénsavas ásványvizbe csak 1-2 kockát tesgél bele..én cukor nélkül iszom!nagyon finom,hűsit és mutatós(tehát CITROMJÉGKOCKA)..nálam viszont a mogyoró a menő....:)

    VálaszTörlés
  2. Ez jó ötlet, Márta, köszi! :-)

    VálaszTörlés