A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 26., csütörtök

Éjszakai tangó Győrben

Hirtelen adódott a győri út lehetősége, nem volt idő felkészülni rá...
Az este a belvárosban ért minket, ahol a legkellemesebb meglepetés számomra a színház előtti kis téren tangózó párok sokasága volt. Sétáltunk, jöttünk, mentünk, fagyiztunk, álmélkodtunk, és a tangósok csak lépkedtek. Diszkréten, másokat, a környéket egyáltalán nem zavaróan szólt a zene, a fiatalabb, idősebb nők és férfiak pedig teljes odaadással táncoltak. Különös élmény volt...
Jó volt látni az éttermek, kávézók teraszán ülő, csevegő embereket is, igazi nyári érzés, vidámság, egyszerű elegancia áradt belőlük. Ha időnk lett volna, szívesen közéjük ültünk volna egy vacsorára, de csak egy fagyizásra futotta a Pálffy Étterem teraszán. 


A Rába partján felfedeztünk egy másik kellemes fogadót, ahova szeretnénk majd ellátogatni a közeli jövőben. 
Hirtelen jött "kirándulás" - hirtelen jött élmények. Így szeretem a nyarat!

2012. április 9., hétfő

Húsvét hétfőjén

Vége lett a húsvétnak is, ahogy minden ünnepnek. Készülődés, sütés-főzés, vendégvárás, tálalás, örvendezés- és egyszer csak vége...
Vasárnap voltak vendégeink: nővérem a családjával és anyósom. Nagy keletje volt a vaddisznó- és szarvaspörköltnek, az ostoros kalácsnak, mézes krémesnek, kókusztekercsnek. Az idő persze oly mostoha volt, hogy az udvar végéig sem szívesen mentünk el, nem ám máshova...Aztán a vendégek mind hazamentek, az edények elmosogatódtak...
Húsvét hétfő az igazi pihenés napja volt nálunk.
Hétfő reggel (délelőtt): alvás alvással - ez volt a fő program. Aztán igazi ünnepi, ráérős reggeli - majdnem délben, "úriasan". Mindenféle földi jó került az asztalra ismét, szemnek, szájnak ingere. Mivel mára már kicsit lazult a hideg szorítása, kisütött a nap, s bár metsző szél száguldozott az udvaron, útnak indultunk. Kiránduljunk! Úti célunk a közeli Töröcskei- tó. Kellett némi előkészület, kutatás a neten: merre is menjünk, merre van közelebb. Ezer éve nem jártam ott, oda sem találnék - mindketten ezt mondogattuk.
Persze nem olyan nagy ördöngösség ez, percek alatt a tónál voltunk. 
Valójában ez egy horgásztó, azaz pontosan víztározó. Horgászparadicsom! Nos, egyikünk sem egy horgásztípus, sőt...ez nem a mi sportunk, az biztos. De fényképezni, sétálni, lejárni a tegnapi nagy traktát, kicsit napozni - éppen ideális terület.



 

Csillogó víz, susugó part


Millió tükördarabkaként csillognak a hullámok a nap fényében


A másik part...egy óra alatt körbejárható a tó, de a sétánk tovább tartott, hiszen fényképeztünk, nézelődtünk, pihentünk


Kis tisztás, a fákon túl a Vackor tanya - ovisok és kisiskolások paradicsoma



 


Mintha éjszakai kép lenne - csalóka fények a víztükrön

Hazafelé egy másik tavat is meglátogattunk, hiszen a Deseda partja is szép. Ez azonban majd egy másik bejegyzés témája lesz.
Kaposfüreden már régóta fotózásra csábítja lelkes férjemet a templom. Pár éve sikerült szépen felújítani, gyönyörű a színe, és a különböző napszakokban különböző arcát mutatja az épület. Férjem régóta szeretné megcsípni a lemenő nap sárgás fényében. Mivel húsvét van, talán még aktuálisabb egy templom fotója:


A kaposfüredi templom húsvéti napsütésben

Hazaérve a húsvéti kirándulásról, készültek még képek Cicuról is, aki majdnem húsvéti nyuszinak néz ki: 


 Kukk! Nézlek titeket a kerítésről! Szürke haverom épp most lépett meg a fotózás elől...


No, itt már majdnem húsvéti nyúl kinézetem van. De én egy öntudatos macska vagyok!


Készült még pár kép a liliomfákról is, de türelem....

2011. október 31., hétfő

Grüss Gott!

A hétvégét Grazban töltöttünk férjemmel és ifjabb unokahugimmal, meglátogattuk a kint tanuló idősebb unokahúgomat. Október uraság kegyes volt hozzák, hiszen végig szép, olykor napsütéses időnk volt. Kirándulások, lépcsők, hegyoldalak és hosszú-hosszú séták Grazban és környékén- ez volt a programunk. Élveztük az őszi hangulatot, a város kellemes tereit, utcáinak szépségét, a környék nyugalmát.


Ciszterna a Várhegyen. 500 éves, de nem látszik rajta.

 Graz is azon városok körébe tartozik, amiket szívesen látogatok. Sokarcú, sokszínű, pezsgő, ám mégsem zsúfolt város. A sült gesztenye illata, a Várhegy óratornya, a Városháza tér pavilonjai, a diszkréten robogó villamosok zaja, az üzletek gazdag kirakata sétára csábít - ide sokszor el kell jönnöm még. Jó itt nézelődni, reggelinél lassan, komótosan kávézni. 
Egyik hegyi túránk során meglepődtem, hogy e velünk szembe jövők (vagy minket lekerülők) kedvesen Grüss Gott!-tal köszöntenek. Jó szokás!


A legnagyszerűbb az volt, mikor egy öltönyös, nyakkendős, kb. 80 éves bácsi mellett mentünk el. Ő is felgyalogolt a göstingi romokhoz, majd még annak soklépcsős kilátótornyába is.  Hibátlan elegancia, kasmírsál, fekete cipő, kalap. Csak magánya miatt volt szívszorító. Amúgy szinte irigyeltem.


Szép az ősz is, az elnyílt virág is.



Virágkompozíció egy grazi virágbolt kirakatában.


Utolsó rózsák a Schloss Eggengeberg udvarán.


A kastély parkjában színesek a fák.




A kastélyhoz vezető út.




Kilátás a göstingi romok melletti erdőből.



Kövek, levelek.




A göstingi romoknál.