Grüss Gott!

A hétvégét Grazban töltöttünk férjemmel és ifjabb unokahugimmal, meglátogattuk a kint tanuló idősebb unokahúgomat. Október uraság kegyes volt hozzák, hiszen végig szép, olykor napsütéses időnk volt. Kirándulások, lépcsők, hegyoldalak és hosszú-hosszú séták Grazban és környékén- ez volt a programunk. Élveztük az őszi hangulatot, a város kellemes tereit, utcáinak szépségét, a környék nyugalmát.

Ciszterna a Várhegyen. 500 éves, de nem látszik rajta.

 Graz is azon városok körébe tartozik, amiket szívesen látogatok. Sokarcú, sokszínű, pezsgő, ám mégsem zsúfolt város. A sült gesztenye illata, a Várhegy óratornya, a Városháza tér pavilonjai, a diszkréten robogó villamosok zaja, az üzletek gazdag kirakata sétára csábít - ide sokszor el kell jönnöm még. Jó itt nézelődni, reggelinél lassan, komótosan kávézni. 

Egyik hegyi túránk során meglepődtem, hogy e velünk szembe jövők (vagy minket lekerülők) kedvesen Grüss Gott!-tal köszöntenek. Jó szokás!

A legnagyszerűbb az volt, mikor egy öltönyös, nyakkendős, kb. 80 éves bácsi mellett mentünk el. Ő is felgyalogolt a göstingi romokhoz, majd még annak soklépcsős kilátótornyába is.  Hibátlan elegancia, kasmírsál, fekete cipő, kalap. Csak magánya miatt volt szívszorító. Amúgy szinte irigyeltem.

Szép az ősz is, az elnyílt virág is.

Virágkompozíció egy grazi virágbolt kirakatában.

Utolsó rózsák a Schloss Eggengeberg udvarán.

A kastély parkjában színesek a fák.

A kastélyhoz vezető út.

Kilátás a göstingi romok melletti erdőből.

Kövek, levelek.

A göstingi romoknál.

Tallinn felett az ég

Kilátás a Parlament Hosszú Herman nevű tornyából - pazar panoráma!

Tallinn olyan város, amiben valamilyen titkos mágnes lakozhat, mert megmagyarázhatatlanul, de annál erősebben vonz mindig vissza. Kapcsolatunk  1987-ben kezdődött. Akkor még Szovjetunió volt, én pedig orosz szakos egyetemista Szegeden, akit a tanrend egy szemeszterre Leningrádba (ma Szentpétervár) sodort. Az egyik hétvégén lehetőségünk volt ellátogatni az Észt Közársaság fővárosába. Semmit nem tudtam addig róla, csak annyit, hogy az észtek nyelvrokonaink. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, mikor a vonatról leszállva egy (akkori szemmel nézve is) modern, csinos városban találtuk magunkat.  Oroszul nem nagyon szeretnek beszélni - állapítottuk meg. Összeszedtük hát német és angol nyelvi ismeretünket, és megnyílt a világ! Készségesek, kedvesek, barátságosak az észtek. Az óvárostól, a februári fagyban is rózsát, gyönyörű virágokat áruló nénik csokraitól, a finom kávéházi sütitől és a kanyargós utcáktól elállt a szavam. Tetszett.

Tallinn felett az ég mindig gyönyörű - nekem gyönyörű

Aztán hirtelen 2004 lett, és én újra Tallinnba utazhattam. És visszajöttek az emlékek: a vár tornyai, a Viru - kapu, a szálloda, amelyben anno reggeliztünk, a virágárus nénik... A 3 nap alatt nemcsak a régi emlékek leptek meg, hanem új ismeretségek, barátságok köttettek. Tengerpart, halászfalu, vándorkövek, óváros.

Aztán hirtelen 2011 ősze lett, és én újra Tallinnban lehettem!

Újra óváros, tengerpart, virágárus nénik - sosem unom meg! És újra oroszul is lehet beszélni, ez érdekes tapasztalat.

A vándorkövek egyike Altjában. A jégkorszak ereje sodorta ide őket Finnországból.

 

A fák közt az októberi nap ragyogása

 A múlt idő értelmet nyer

 Ha választhatnék, vagy ez ...

..vagy inkább ez lenne az otthonom itt Észtországban, a tenger partján.

... és ebben az épületben tartanánk a halászhálóinkat.

Tallinn és környéke esőben is gyönyörű, lenyűgöző hely. Jó lenne egyszer megérteni, miért vágyom folyton ide vissza, miért szeretem újra és újra látni a Kiek in de kök és Kövér Margit tornyokat, az Olde Hansa és a Kalóz éttermet...

Esőben is csodálatos a Fő tér.

Tallinn - találkozunk még!

Lassítók 2. Kóborlásaink

 Készülődni, tervezni, csomagolni, úton lenni - mindegyiket imádom.
Itthon, külföldre, a világ másik sarkába, "csak" a Balatonig - mindegy.
Ha utazunk, más az időszámítás, más az óra, a perc. Másként él minden. Mi is.
Társasággal, csak a férjemmel? Így is, úgy is.

Nézelődni, fényképezni géppel és szemmel, megkóstolni, megcsodálni, szájtátva bámulni, csodálkozni, már az ottlétkor visszavágyni.
Az utazás nekem szabadság. Szabadulás magamtól, világomtól, szűk határaimtól. Felüdülés, menekülés, ezer öröm. Ha utazunk,  mosolygunk. Csak úgy. Ok nélkül. Mert látunk, érzünk valami mást, mint máskor. A szépség és a szabadság értelmet nyer. És értelmet nyer a létezés.