Az őszibarack dicsérete

Évekkel ezelőtt, mikor még megvolt a szőlőnk, ahol gyümölcsös is volt, nyár végére többféle őszibarack is érett, roskadozott a fákon. Mivel édesapám nagyon jól értett a metszéshez, a gyümölcsfák fiatalításához, kezeléséhez, elég bőséges terméssel büszkélkedhetett "a hegy" (így hívtuk a szőlős-gyümölcsös kertünket a szentjakabi szőlőhegyen).

Miután eladtuk a birtokot, az őszibarack és egyéb gyümölcsök csak boltból, piacról kerültek hozzánk, vagy anyósom jóvoltából az ő kertjéből. Szeretjük, eszegettük gyümölcsként. A belőle készült lekvárt évek óta meg sem kóstoltuk. Nem szeretjük. Kész. Eldöntöttük. 

Aztán ezen a nyáron valahogy felsejlettek a régi lekvár- és dzsemfőzések... Miért is ne? Én ne tudnék? És ha mégis szeretjük azt is?

Éppen azon tanakodtam, hogyan is fogjak hozzá, mikor egy kolléganőm egy nagy vödör parasztbarackkal lepett meg. No, ekkor már nem lehetett halogatni az akciót, hiszen a barack egy-két nap alatt megbarnul...

Persze a receptkeresés már jóval korábban megtörtént. Mindenki esküszik a sajátjára..."Csináld vaníliával!" "Tegyél bele ezt....!" "Tegyél bele azt...!" Ismerős, ugye? Mit szoktam ilyenkor én tenni? Csinálom, ahogy akarom.

A barack meghámozva (gyönyörűen jött le a héja, semmi forróvizes incidens!), kimagozva valamivel több, mint 3 kg lett. Nosza, két citrom levét rálocsoltam, addig sem barnul. Aztán kilónként 30 dkg cukrot számoltam rá. Sok. Legközelebb elég lesz a 25 is! Sebaj, még egy citrom leve...így már jó. Két mokkáskanál őrölt fahéjjal adtam a pikantériának. Aztán kezdődiet a főzögetés, forralgatás. Most páran majd felhördülnek, tudom, de ez van, vállalom: tettem bele dzsemfixet. Jól van, lusta voltam ott szobrozni egy órát. 9 , változó űrtartalmú üveggel lett. 

Szép a színe, illatos, ízes. 

Ki mondta, hogy nem szeretem az őszibarackdzsemet???

Eddig a gasztronómiai élvezet, jöjjön egy pici tudomány az őszibarackról.

Képek forrása

Az őszibarack az egyik legegészségesebb gyümölcsünk, melynek legközelebbi rokona a mandula, és a sárgabarack csak távoli, talán sokadik unokatestvére. Keserűmandula alanyra szokás oltani. Ezt sem tudtam....Amin nagyon meglepődtem böngészés közben, az a gyümölcs eredete. Valószínűleg Kínából származik...(Ha nagyon rosszindulatú lennék, azt mondanám, nem meglepő.) Európában a kereszténység terjedésével szaporodik el az őszibarack, hiszen a szerzetese voltak a legügyesebb termesztők.

És íme, mit tartalmaz az őszibarack 100g gyümölcsre vonatkoztatva:

Adatok forrása  

!Megnevezés	Érték	Megnevezés	Érték
A-vitamin	1330 NE	B1-vitamin	0,02 mg
B2-vitamin	0,05 mg	C-vitamin	7,00 mg
Kalcium	8,00 mg	Foszfor	19,00 mg
Nátrium	1,14 mg	Kálium	200,00 mg
Magnézium	9,00 mg	Egyéb fém	0, 5 mg
Energia tartalma 38 kcl

Piaci túrám eredménye

 

Cseresznyepaprika  

Ma reggel hajnalban (fél tízkor) frissen, fiatalosan, lendületesen meglátogattam a piacot. Az ÚJ PIACOT! Nem jártam ott, mióta átalakították. (A régiben is nagyon régen jártam. Évekkel ezelőtt még...) Bevallom, kicsit el is tévedtem most bent. Keringtem, és csak húsos és pékes volt, sehol egy "igazi" árus. Tudjátok: bácsi, néni, kis asztalka, rajta minden, ami a kertből jöhet. Végre megtaláltam őket. Portyám nem volt eredménytelen. Bár csak gyöngyhagymáért és karfiolért mentem (felhasználásáról később), került a kosárkámba cseresznyepaprika , padlizsán (nálam még nem érik sajna), és a csúcs: galambica gomba. Még sosem ettem! Ebből bizony leves lesz holnap! 

 A galambica - galambgomba

Egy érdekes beszélgetésbe csöppentem bele, mikor a gyöngyhagymás bácsi asztalához értem.
- Ez mi? - kérdezte  a bácsit egy jól öltözött negyvenes férfi.
- Gyöngyhagyma -így a bácsi.
- Az így néz ki? Eddig csak üvegben láttam...
- Tipikus férfi! -karattyoltam közbe én. Majd azzal a lendülettel elnézést is kértem. Szerencsére a férfi elismerte, hogy igazam van.

No, ennyit röviden erről a kalandról. Az új piactól nem vagyok elájulva, a régi jobb volt, zsúfoltabb, kisebb, néha zajosabb , de épp az volt benne a jó. De azért valahogy mégis jól esett a piacozás. 

Pénteken újra megyek. Hátha lesz vargánya...

 Részlet az új piacról

Leány gyöngy fülbevalóval Egy nyári olvasmányról

Nyáron több idő van az olvasásra is. Ha nagy a hőség kint, akkor azért, ha meg esős, borongós napok váltják egymást, azért. Ilyenkor sokféle könyv előkerül: könnyebb, komolyabb, ezerszer olvasott és még soha ki sem nyitott. Nyár elején ötlött eszembe, hogy pár éve unokahúgom ajándékba (talán születésnapjára, karácsonyra?) kérte Tracy Chevalier Leány gyöngy fülbevalóval című regényét. Akkor csak a címlapot néztem meg, illetve egy-két sort olvastam el belőle. Eljött az idő, hogy kölcsönkérjem - gondoltam. És a könyv türelemmel várt a sorára - egészen eddig.

A címlap képének forrása

A regényben életre kel egy festmény - persze az írónő fantáziája alapján. A híres festő egyik legközismertebb festményéről észak Mona Lisája néz ránk. A titokzatos tekintet, a különös öltözet lehetett a fikció elindítója. A regény szerint a képről egy szolgálólány néz ránk, aki Vermeer házában cselédkedett. Mivel különös érzéke volt a színekhez, a kompozícióhoz, a festő egyre többször kérte segítségét. Végül ő ült modellt egy nehezen készülő festményhez. Rosszakarók, féltékeny feleség, udvarló, vak apa, a kishúg halála - számtalan fordulat színezi, szövi a cselekményt.

Forrás  

Valószínűleg az inspirálhatta az írónőt, hogy az alkotó életrajza is alig-alig ismert számunkra. Sem magáról, sem családjáról nem maradt fenn sok adat. A Delftben élő mester a XVII. században  alkotott. A fenti kép mellett a másik legismertebb a Tejet öntő lány. Szó esik a regényben ennek a keletkezéséről is, valamint egyéb festmények megszületésének körülményeiről.

 

Forrás

 

Delft látképe 

 Ha valaki most utazik Hollandiába, Delftbe, a következő szép épületet is meglátogathatja. Talán Vermeer életében is állt már?

  

Forrás

 A regényből film is készült. A leányt Scarlett Johansson, a mestert Colin Firth alakította. Ha valakit érdekel, hogy mennyire tudta a film megidézni a festményen látható fiatal lányt, nézze meg a filmet! 

Hab a sütin

Hétvégén meglátogattuk nővéreméket. Üres kézzel sosem illik vendégségbe menni, még rokonhoz sem - így tanultam otthon. Tudom kedves nővéremékről, hogy szeretik a sütiket, mégha néha ezt tagadják is. Eddig még soha nem kellett a maradékkal küzdeni.

Jó szokásom, hogy időnként átlapozom azt a több mázsányi gasztromagazint, amit képes vagyok felhalmozni, vagy kedvenc oldalamon keresgélek. Aztán amin megakad a szemem, azt kipróbálom.

Ezúttal is így volt. Mindenképpen meggyes sütit akartam - önző módon. Imádom a meggyet minden formában. Egy probléma van: a férjem a gyümölcsöt a süteményben semmilyen formában nem szereti. (Kivétel a meggyes piskóta és almás pite)

Nos, leltem egy jó kis receptet a www.mindmegette.hu oldalon Mágnás meggyes pite néven. Mivel ez relatíve nagy tepsire való adag, így megoldhatóvá vált a gordiusi csomó, szóval a kecske és káposzta probléma elhárítva. Mint az okos lány a mesében: sütöttem is meggyeset, meg nem is. Történt ugyanis, hogy kb. 1/3 - 2/3 arányban a következő módon hintettem meg a sütit: meggy - durvára vágott dió. De hogy ne legyen ilyen egyszerű, a meggyes részre dobáltam kis diót, és a diós részre is mutatóba egy-egy meggyszemet, mert az úgy még "elmegy" kategória.

A süti tésztájának receptje a következő:

 30 dkg liszt
1 sütőpor
25 dkg margarin
1 tojás
1 citrom leve ( a héját sajna nem szabad belereszelni a vegyszerezés miatt)

Ezt szépen összegyúrjuk, belesimítjuk a kivajazott, lisztezett tepsibe, kb.22*38-as méretűbe éppen jó.

Itt jött a leírásban, hogy 80%-os készültségűre kell sütni 180 fokos, előmelegített sütőben. Szerintem én a 20 perccel kicsit túlsütöttem, kissé kiszárítottam. Legközelebb kevesebb ideig hagyom bent. 

Utána a majdnem kész lapot megkenjük pikáns lekvárral. Nálam ez az eperlekvárom volt.

Most jön a hintelék a már leírt módon, persze az eredeti recipében csak meggy van. 

No, és a hab a sütin: eredetileg 3 tojásfehérje kellett volna. Nagyon kevés!! Ráadásul nekem a fagyasztóban 6 fehérje várta, hogy 10 dkg fruktózzal (eredetileg 15 dkg cukorral) gyönyörű fényes habbá verődjön, hiszen pár csepp citromlétől fénye is lesz a habnak. Tehát a 6 fehérje kell, ezt mutatja a tapasztalat. Ha rákentük a habot, vissza a sütőbe, pár perc, és a hab picit színt kap, kívül kissé roppanós, ám belül lágy marad.

Nem tudom, hogy ti is szoktatok-e  lefagyasztani fehérjét, nekem ez már régi fogásom. Sokszor innen-onnan marad, műanyagpohárban elteszem, még az is előfordul, hogy folyamatosan töltögetek rá. Már tudom szemre, hogy mennyi a 2, 4, 6  tojásfehérje, nem kell ráírogatni. Ha kiolvasztottuk, ugyanúgy viselkedik, mintha friss lenne!

Így néz ki a fagyasztóból kivett tojásfehérje félig kiolvadva

Összeállt a  süti tésztája. Ekkor még nem sejtettem, hogy kicsit száraz lesz. Legközelebb 1-2 kanál tejfölt teszek bele!

Így szépen belenyomkodtam, elsimítgattam a tepsiben a tésztát.

Reszkessetek meggyszemek, jön a dió, a konkurencia!

Kész vagyok! Lehet csipegetni!

A sütinek nagy sikere lett. Egy baja volt: sokan voltunk rá. A családhoz csatlakozott még két kedves rokon, egy barát és az ő két fia, akik átúszták a Balatont...Nem voltak éhesek, ááá. Szóval legközelebb 1/3-dal növelem a mennyiséget, és nagyobb tepsiben kell sütni - még a szűk famíliának is. Lehet, hogy már most hétvégén?

Az a bizonyos pogácsa

Korábbi bejegyzésemhez fűzött kérdések, gondolatok nyomán mondhatom, nagy sikert aratott a körömvirágos pogim, többen érdeklődtek a receptje iránt. Nem titok. Egy nagyon egyszerű mutatvány az egész. Biztosan mindenkinek van saját tuti túrós pogi receptje. Én a következő arányú tésztát állítom össze:
50 dkg liszt
50 dkg túró (a lényeg, hogy liszt/ túró aránya 1:1 legyen, a többi anyag ehhez képest változhat)
3.5 dl tejföl
A tejfölbe belekeverve 5 dkg élesztő (én most 2 zacsi szárazat tettem bele)
1 evőkanál zsír
3 teáskanál só
2 marék körömvirágról lecsipkedett szirom felaprítva
Az összeállítás, összegyúrás a hagyományos rendben történik.
Ami a különleges benne, az a körömvirág. Nos, jöjjenek a fázisfotók:

A virágfejeket megmosdatjuk alaposan

A leválogatott szirmokat előkészítem az aprításhoz, amelyet az ún. ringó késsel végzek az egyszerűség kedvéért.

Alaposan összevágom a szirmokat.

A tészta többi komponensét már összedolgoztam, legvégén hozzáadom a virágszirmokat.

És kezdődik a szaggatás. Pici kis pogikat készítettem ezúttal.

És csak szaggatom, szaggatom, szaggatom...

Már ott sorakoznak a pogik a tepsiben. Tejföllel kenem le a tetejét mindenféle poginak, sosem tojással. Nekem így sokkal jobban ízlik.

A végeredmény! Az első adag kisült már.

Egy közeli a bájos kis pogikról... a többit meg már tudjuk: jöhet a kóstolás. 

Nos, ebből a tésztamennyiségből 2 nagy tepsi lett tele és egy picibe jutott még 10-12 darab. nagyon ízletes, másnap is laza marad. A körömvirág mintájára tehetünk a tésztába akár kaprot, akár mást, ki mit kedvel. Jó étvágyat, ha elkészítitek!

Esti kerti parti avagy egy fotó átváltozásai

Egyik este - a kellemes nyári időt kihasználva - a frissen kisült pogácsák kóstolására a kerti zugunkat találtuk épp alkalmas helynek. A romantikus hangulathoz nagyban hozzájárult az esti égbolt pompája, a tücskök ciripelése, békák kuruttyolgatása, és cicánk diszkrét nyávogása.

A tálcán a finom körömvirágos túrós pogi borocskával és a pici petróleum lámpával.

A pogi nagyon finom lett, másnap kiderült, hogy kapós is, alig lett elég a társaságnak. (Erről bővebben majd egy másik bejegyzésben.)

A kép aztán önálló életet kezdett élni állandó fotósom, a férjem számítógépén. Mindenféle trükkök után a következő alteregói születtek:

Ez a neon-változat. Annyira nem szép, viszont izgalmas, érdekes az átlényegülés.

Ez pedig a festett üveget utánzó verzió. Ez érdekes, kicsit festményszerű.

A legizgalmasabb hatást a cseppfolyósítás eredményezte. Ezen már tényleg érdemes elgondolkodni, hogyan lehet művészi szintre emelni a fotók "preparálását".

Ez a kép csak annyiban tér el az alapképtől, hogy a háttérben lévő sövény kapott egy kis plusz fényt egy segédvakuról.

No, hát ilyen eredménye lett egy ártatlan pogácsakóstolásnak. Nem feltétlenül tetszik mindegyik módosítás, de a kísérletezés önmagában izgalmas mindig.

(Kerti) ének az esőben

Néhány hete még azért fohászkodtunk, hogy legyen végre egy kis eső. Mára meg már nagyon elég. Délután is még csúszkáltam, süppedtem, míg a cukkinit és a körömvirág virágait begyűjtöttem. Néhány kattintásra azért volt idő közben.

A grillező és környéke - éppen újra csöpög az eső...

A kis kerti zug, a grillezések, éjszakai csillagnézések és romantikázás helyszíne - némi  rendetlenséggel, munkaeszközökkel. Hiába, beűzött az eső, mielőtt végeztem volna. A fagyalsövény most lesz 4 éves.
Egy tetanuszba került nekem a telepítése a "régészeti lelet", azaz egy rozsdás edénydarab kiásása miatt. Kicsit beleállt a kezembe kesztyűn keresztül...

A kukacvirágoknak is elég már az itatásból. Összecsukták virágaikat.

Korábbi bejegyzésem főszereplője, az a bizonyos bodzafa. Apropó...csinált már valaki bodzamazsolát?

Egy pici rózsabimbó a pampafű levelein keresztül meglesve.

Rózsabokrunk...

... és egy virága esőcseppekbe burkolózva.

Csendélet clematis tanonccal és lehullott almával.

Évekig sziklakertet akartam. Most már nem. Úgy döntöttem, kavicskertem lesz! (Mivel kavicsunk van, sziklánk nincs) Íme, a leendő lakók!

Bor, mámor ...folytatás egyéb adalékokkal

A korábbi bejegyzésben hivatkoztam a film zenéjére is. A teljesség igénye nélkül néhány részletet megkerestem a neten. Íme....

Először egy összefoglaló, ajánló azoknak, akik még nem látták a filmet, és azoknak is, akik már látták.
Gyors vágásokkal sikerült az összeállítás készítőjének egy jó keresztmetszetet adni a film hangulatáról, a témáról.

A legérdekesebb jelenetek...


Pár képkocka a filmből, Max legjobb pillanatai, és a filmzene egyik főmotívuma:


Max-A-Million

A bor, a bor, a bor, ami a magyar címben is visszaköszön. Sokan kritizálták a címfordítást, hogy lett A Good Yearből Bor, mámor, Provence....Ezen lehet vitatkozni, persze. De kétségtelen, hogy ez a cím jobban visszaadja a témát. Ebben a kis összeállításban is a fontos jelenetek kaptak helyet. Sajna a képek nem túl jók, de mókásak.

Le Coin Perdu

A másik főtéma visszatérése ebben a zenedarabban. A zeneszerző Marc Streitenfeld - ennyi azért neki is jár.

Wisdom a good year

További kellemes merengést a provence-i hangulatban. Ne feledjétek a flaska bort...Viva Le Coin Perdu!

Így nem főztem bodzalekvárt...

Már hetekkel ezelőtt, mikor bogyósodni kezdett a bodza, eltökéltem, hogy egy életem, egy halálom, én ezen  a nyáron bodza/csetelekvárt fogok főzni. Vártam a megfelelő alkalmat, hogy érettek legyenek a bogyócskák. Aztán beköszöntött az esőzések időszaka a hosszú, tikkasztó hetek után. Az első egy-két napon még hogy örültem....aztán kezdett fogyni a türelmem. Nem lehetett kimenni a kertbe, mert állt a víz, csupa sár volt minden. Nem baj, készültem a lekvárra - régi és új szakácskönyvek, receptek a netről. Már azt is eldöntöttem, hogy almával fogom 1:1 arányban keverni a bodzát. Nagyobbik unokahúgom, aki nagy lekvárfogyasztó, már álmodozott a végeredményről, arra is javaslatokat tett, hogyan készítsek majd fázisfotókat a lekvárkészítésről.
Mára a bodzabogyó túlérett. Összeszáradt kis mazsolák fityegnek a bokron...Nem baj, bodzabokor, jövőre veled ugyanitt!

 

Így néz ki az el nem érett bogyó..

De ha már szóba hoztam a bodzát, nézzétek meg, mire jó gyógynövényként!

http://www.nepgyogyaszat.hu/nepgyogyaszat-gyogyirei/fekete-bodza-2.html