Szitakötő Vámos Miklós legújabb regénye ...

 avagy a 8ak története

 

Nemzedékük regénye

A szerző

Nem az én generációm regénye, inkább a szüleimé. Olyanoké, akik az ötvenes évek elején vagy még kicsit korábban születtek, kisgyermekként élték meg a forradalmat, mára már tisztes korú asszonyok és urak. Ha még élnek...

8 kisgyermek találkozik 56 után egy „hizlaló táborban”, ahova azért vitték őket, hogy kicsit összeszedjék magukat. Nem azért, mert otthon útban vannak. Itt kezdődik a történetük, és elúszik egészen a fiktív jövőig, ahogy azt elképzelheti „írókám”  (V.M.). A nyolc ember élete folyton összegabalyodik, újra és újra találkoznak, építőtáborban, laktanyában, később a tudatosan szervezett téli és nyári évi rendes összejöveteleiken. Túlélni a kamaszkort, felnőni nem egyszerű. Olyanok ők egymásnak végig, mint egy láthatatlan  szociális védőháló: távol kerülnek ugyan földrajzilag, de mindig tudnak a másikról, meg-megsegítik, utánanyúlnak, ha éppen valamiért elsüllyedne az élete. Munkát keresnek, hitelt szereznek, kölcsönadnak egymásnak. Közben olykor tivornyáznak a viszontlátások alkalmával.

„A BÁV-val a MÉH-hel egy az utunk, a jelszavunk munka és- IGYUNK!”

Felnőttkori gubancok, házasságok, névházasságok, megcsalások, gyerekek, válások – és közben persze ott sunyít végig az utálatos kis politika, mondhatni a TÖRTÉNELEM. Ami tönkretesz, szétszabdal, halálba kerget.

Egyszer csak elkezdődik. Elkezdődik a 8ak fogyatkozása. Aztán szép lassan  mind… A napló, a közös napló, amit ott együtt kezdtek el a hizlaló táborban, szintén eltemettetett. 

Történelemkönyv helyett olvasható regény, szubjektív, fiktív, természetesen, de éppen ettől borzongató. Olykor jókat nevethetünk,de a vége, az utolsó évek…Kicsit megszaggatja az ember lelkét.

Szilveszter délelőtti séta

   Megvallom töredelmesen, nem  volt teljesen páratlan ötlet a szilveszter délelőttjére szervezett kis városnéző túrám. Olvastam, hogy egy balatoni helység lelkes, lokálpatrióta programszervezői sétára invitálják az érdeklődőket, hogy némi forralt bor társaságában meglátogassák a híres, érdekes helyeket, épületeket városukban.

Kiváló ötlet! A szülővárosomban (ahonnét ugyan kiköltöztünk, de mégis fontos része a mindennapjaimnak) miért ne lehetne hasonló? Írtam gyorsan ismerőseim közül néhánynak, hogy lenne-e kedve csatlakozni… Lett!

   Kilencen gyűltünk össze hajnali tíz órakor az egyik legújabb, legkedveltebb szobornál, ami Ady Endre és Rippl-Rónai József találkozását ábrázolja. A szobrot, Gera Katalin alkotását két éve avatták fel, azóta ékessége a sétálóutcának. 

 A két zseni vajon miről beszélget?

Jelentősen frissebb, alig két hónapos a legújabb emléktábla az Ady utcában. Néha úgy tűnik, hajlamosak vagyunk megfeledkezni hírességeinkről, vagy nem fordítunk rájuk elég figyelmet. Ez a tábla talán egy pici kárpótlás ezért, tisztelgés a világhírű fotós emléke előtt, aki Kodályt, Bartókot, Salvador Dalit is fényképezte.

 Juan Gyenes emléktáblája - Kaposvár híres szülötte tavaly lett volna  100 éves

Kereken egy órát sétáltunk, felkeresve új és régi neves helyszíneket, épületeket, hogy egy picit meglássuk, mi vesz körül minket, mit hagytak ránk a régiek, mivel gyarapodott mostanában a város. Felkerestünk egy eldugott kis zugot, ami most elég csupasz, de tavasztól őszig szép virágok, növények ölelik körül, ideális hely összebújós beszélgetésekre, találkákra. Vele szemben egy ház aprócska, szinte tenyérnyi udvara májustól októberig oázis a belvárosban, mint egy arborétum, úgy virul. Most csak az üres lépcsőfokokat láttuk, de tavasszal visszajövünk megcsodálni az ízlésesen elrendezett kis kertet.

Picit hideg volt

Tovább folytatva utunkat a Kontrássy utcába értünk, ahol egymás mellett szebbnél szebb homlokzatú, főként szecessziós stílusban épült lakóházak sorakoznak. Ritkán nézünk felfelé, nem látjuk a kovácsoltvas erkélyrácsokat, de olykor még a szemmagasságban lévő kincseket sem:

 Csodaszép kilincs egy szecessziós lakóház kapuján

 Szépen díszített homlokzat egy lakóházon - Ádám és Éva alakját ismerhetjük fel. Szintén szecessziós stílusban épült.

 A házról egy nagyobb kép - szép szimmetrikus épület!

Mivel volt foga az időnek, a forralt bor és a kávé bizony jó ötlet volt a séta után!

 

Fotós kávéval, feleséggel - és örömmel

A kitartóbbak még a kocsonyaebédet is megvárták, és közben terveket szőttek: mikor legyen a következő hasonló kis „városnéző-városvédő” séta. Hamarosan itt a farsang, s ha már Csokonai itt írta a Dorottyát, hát nem lenne meglepő, ha fánkokkal felfegyverkezve ismét útra kelnénk. Lehet, hogy még többen jönnek majd el? Hiába, a jó ötlet még jobbakat szül!