A nyári barangolások pihentetnek, kikapcsolnak, olykor meglepnek. Lovran belvárosán már ki tudja, hányszor autóztunk át. Soha nem kanyarodtunk le a főúról, sosem néztük meg, mi van feljebb a hegy oldalán. Az idei nyár nagy kalandja volt az óváros felderítése. Szűk kis utcák, alig-utak, parkolási lehetőség csak véletlenszerűen...Megyünk a sejtéseink után. Igazi mediterrán kertek, házak mellett araszolunk; meleg van, de a kíváncsiság nagy úr.
Lovran pici óvárosa megéri! A Sárkányölő Szent György szobrával díszített templom mellett hangulatos étteremterasz, apró boltok, egy ablakpárkányon nyújtózó macsek, mosolygó gazdája, a macskakő csak úgy vonzza a tekintetet.
Aztán egyszer csak elég messziről egy ház kapuján feltűnik egy koszorú. Mintha magyar zászló lenne...vagy olasz? Hihetetlen:
A falon egy emléktáblán ismerős nevet olvashatunk:
 |
| Az emléktábla |
Kincsre bukkantunk, nem vitás! Soha eddig nem olvastam, nem tudtam, hogy Feszty Árpád itt hunyt el.
Ha itt jártok, ne hagyjátok ki a lehetőséget!
Ezen a napon meglestük Lovran egy apró titkát: őrzi a múltat, szolgálja a jelent, reméli a még mozgalmasabb jövőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése