2011. október 31., hétfő

Tallinn felett az ég


Kilátás a Parlament Hosszú Herman nevű tornyából - pazar panoráma!

Tallinn olyan város, amiben valamilyen titkos mágnes lakozhat, mert megmagyarázhatatlanul, de annál erősebben vonz mindig vissza. Kapcsolatunk  1987-ben kezdődött. Akkor még Szovjetunió volt, én pedig orosz szakos egyetemista Szegeden, akit a tanrend egy szemeszterre Leningrádba (ma Szentpétervár) sodort. Az egyik hétvégén lehetőségünk volt ellátogatni az Észt Közársaság fővárosába. Semmit nem tudtam addig róla, csak annyit, hogy az észtek nyelvrokonaink. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, mikor a vonatról leszállva egy (akkori szemmel nézve is) modern, csinos városban találtuk magunkat.  Oroszul nem nagyon szeretnek beszélni - állapítottuk meg. Összeszedtük hát német és angol nyelvi ismeretünket, és megnyílt a világ! Készségesek, kedvesek, barátságosak az észtek. Az óvárostól, a februári fagyban is rózsát, gyönyörű virágokat áruló nénik csokraitól, a finom kávéházi sütitől és a kanyargós utcáktól elállt a szavam. Tetszett.


Tallinn felett az ég mindig gyönyörű - nekem gyönyörű

Aztán hirtelen 2004 lett, és én újra Tallinnba utazhattam. És visszajöttek az emlékek: a vár tornyai, a Viru - kapu, a szálloda, amelyben anno reggeliztünk, a virágárus nénik... A 3 nap alatt nemcsak a régi emlékek leptek meg, hanem új ismeretségek, barátságok köttettek. Tengerpart, halászfalu, vándorkövek, óváros.

Aztán hirtelen 2011 ősze lett, és én újra Tallinnban lehettem!
Újra óváros, tengerpart, virágárus nénik - sosem unom meg! És újra oroszul is lehet beszélni, ez érdekes tapasztalat.


A vándorkövek egyike Altjában. A jégkorszak ereje sodorta ide őket Finnországból.

 








A fák közt az októberi nap ragyogása



 A múlt idő értelmet nyer




 Ha választhatnék, vagy ez ...


..vagy inkább ez lenne az otthonom itt Észtországban, a tenger partján.


... és ebben az épületben tartanánk a halászhálóinkat.

Tallinn és környéke esőben is gyönyörű, lenyűgöző hely. Jó lenne egyszer megérteni, miért vágyom folyton ide vissza, miért szeretem újra és újra látni a Kiek in de kök és Kövér Margit tornyokat, az Olde Hansa és a Kalóz éttermet...





Esőben is csodálatos a Fő tér.

Tallinn - találkozunk még!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése