A hétvégét Grazban töltöttünk férjemmel és ifjabb unokahugimmal, meglátogattuk a kint tanuló idősebb unokahúgomat. Október uraság kegyes volt hozzák, hiszen végig szép, olykor napsütéses időnk volt. Kirándulások, lépcsők, hegyoldalak és hosszú-hosszú séták Grazban és környékén- ez volt a programunk. Élveztük az őszi hangulatot, a város kellemes tereit, utcáinak szépségét, a környék nyugalmát.
Ciszterna a Várhegyen. 500 éves, de nem látszik rajta.
Graz is azon városok körébe tartozik, amiket szívesen látogatok. Sokarcú, sokszínű, pezsgő, ám mégsem zsúfolt város. A sült gesztenye illata, a Várhegy óratornya, a Városháza tér pavilonjai, a diszkréten robogó villamosok zaja, az üzletek gazdag kirakata sétára csábít - ide sokszor el kell jönnöm még. Jó itt nézelődni, reggelinél lassan, komótosan kávézni.
Egyik hegyi túránk során meglepődtem, hogy e velünk szembe jövők (vagy minket lekerülők) kedvesen Grüss Gott!-tal köszöntenek. Jó szokás!
A legnagyszerűbb az volt, mikor egy öltönyös, nyakkendős, kb. 80 éves bácsi mellett mentünk el. Ő is felgyalogolt a göstingi romokhoz, majd még annak soklépcsős kilátótornyába is. Hibátlan elegancia, kasmírsál, fekete cipő, kalap. Csak magánya miatt volt szívszorító. Amúgy szinte irigyeltem.
Szép az ősz is, az elnyílt virág is.
Virágkompozíció egy grazi virágbolt kirakatában.
Utolsó rózsák a Schloss Eggengeberg udvarán.
A kastély parkjában színesek a fák.
A kastélyhoz vezető út.
Kilátás a göstingi romok melletti erdőből.
Kövek, levelek.
A göstingi romoknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése