Ma volt az első kerti sétám, mikor már valamit tettem is az új vetemény érdekében. Gereblyézés, egy kis ez-az...Közben napozás, persze még kabátban.
Miután összegereblyéztem a sövény alatti levelet, leültem picit egy farönkre. Cicu hamarosan követett, együtt nézelődtünk, napfürdőztünk tovább.
Nyugtató volt az almafa alatt ücsörögni csak úgy. Az édes semmittevés percei... Nem messze, a sokadik szomszéd is serénykedett, hangfoszlányok értek csak el hozzám, néha a kutyák csaholása.
Már terveztem közben a kertet: hova mi kerül. Vajon mennyi eper lesz az új töveken? Kellene még málna vagy ribizlibokor? Kell ennyi virág? Ritkítsam vagy hagyjam őket? Szépen szaporodott tavaly a levendula. A körömvirágról az idén több virágot szedek majd pogácsába. Most csak azért sem maradok le a bodzalekvárról...
És közben sütött a nap, s bár jöttek-mentek a felhők, csak maradtam, ücsörögtem, míg fázni nem kezdtem.
Szia, Tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése