2012. november 29., csütörtök

Pitypangok



 
Kovácsné Ékes Edit kaposvári festőművész képe


Mint glória, úgy ragyog a kékség a pitypangok feje körül. Tovaszálló, könnyű kis pihék, fehéren átlátszó fejek, apró szálak. Az utolsó előtti pillanat: egy sóhaj, és elmúlik, elszáll a pitypang élete. Marad a lassan elfonnyadó szár. A pihék szétszóródnak, szétválnak, hogy egyszer majd újra sárga bóbitában kibomoljanak.
A levelek zöld haragja, az ég szétúszó kékje, mint apró bolygókat fogja közre a virágokat. Sárgulás, meghajlás, elhullás és visszatérés. Pitypangok.

4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszik, Olcsi!

    VálaszTörlés
  2. Imádom én is a pitypangokat! Tavasszal láttam Editnek egy pitypangos képét a Festők városában. Pont azt beszéltük akkor Vikivel- Edit kislányával- ,hogy egy kisfiús szobába milyen jól illene a színei miatt. De ez a kép teljesen más, pedig pitypang ez is, mégis másról szól. Arról, amiről írtál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt a példa akkor arra, hogy ugyanaz az egyszerű, szerény kis növény mennyiféle hangulatot, érzelmet tud előcsalni az emberből. Ezekről a pityikről nekem ilyesforma gondolataim támadtak: egyszerre fenségesek, légiesek,és pillanatnyiak, tünékenyek. Végül is éppen olyanok, mint egy ember élete.

      Törlés