2011. november 14., hétfő

Búcsúzó kert

Lassan, észrevétlenül léptünk át az őszbe. Egyre nagyobbakat harapott ki a napból. A nyár sokáig nem engedte át a helyét, itt-ott kései virága még kapaszkodott  a fénybe.


Búzavirág október végén


A körömvirág utolsó szirmai

Aztán mégis - gyorsabban sötétedett, hűvösebbek lettek az esték, reggelek. Kétségtelen, közelít már a tél is.
A kert, a nyári délutánok és esték helyszíne már halványan emlékeztet csak júliusi - augusztusi önmagára.



Deresedik, fakul, de egyáltalán nem lehangoló. Ezek csak más színek, illatok. Minden évszaké más.
A frissen forgatott, ásott föld színe is más, mint nyáron.
Az ültetésre váró salátapalánták, dughagymák még be is csapnak: mintha megint tavasz lenne...


Kifejezetten jól esik ilyenkor kint lenni. Sokáig tart a munka, mert két mozdulat között gyakran szemlélődök: hogy változik most minden. De csöppet sem bánom az őszt. Így szép, ahogy van.


Pihenőben




Már a tavaszra várnak

Ásás közben veszem észre: a málnabokor még mindig terem. Kitartó, makacs bokor.





Odébb a rebarbara öltözött vörös bársonyba. Szép.



Hű kísérőm, állandó kerti ugrándozóm, Cicu elunta a szemlélődést, a melengető sugarakat választotta a szomszédos kertben...


Szépen búcsúzott a kert a nyártól, s lassan az ősztől is. Várja a csöndet, téli nyugalmát, hogy annak végén újra friss, színes és zajos legyen.

1 megjegyzés: