Lassan kezdem megérteni, miért imádtam Cousteau kapitány filmjeit gyermekkoromban... Tenger! Szokatlan is lehetne, hiszen nincs tengerpartunk, mégis, mikor becsobbanunk, azonnal érezhető, hogy otthon vagyunk benne. A kövek, a sós tengervíz, a lebegés élménye vonz.
Messze a másik part. Óriási hajók tűnnek kicsiny pontnak.
Ha a vízbe nézel, más világba érsz. Füledben a víz morajlása, szemed előtt a különleges, csak ott létező élet. Ha sikerül picit távolabb kerülni a pancsoló, kapálódzó kezektől, lábaktól, sűrűsödnek az élmények. Tengerbe merülni nem hétköznapi. A világ egyik csodája.
Cousteau kapitány, köszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése