Párizsban szép a nyár...

Megérkeztünk, repülő, vasút, metró, belváros. Gyorsan menjünk már ki a föld fölé! Hol vagyunk? Boulevard Saint-Michel megálló. Ott, ahol beszökött az ősz, ahol Ady sétált.

Mióta terveztük már, hogy egyszer elmegyünk Párizsba, egyszer ott leszünk, egyszer kalandozunk, egyszer majd ott csodálkozunk… És most itt állunk, csodálkozunk, levegő után kapkodunk, cipeljük még a bőröndöt a szállodáig.

Éjjel holddal, fénnyel

 Kék órában

Aztán minden nap egy-egy igazi nagy kaland, felfedezés, kihívás a gyaloglás, finom kávék, ételek, sütik. Cipőcsere, ez nem jó, picit esik az eső, ez sem annyira jó, de közben filmforgatást lesünk a Louvre mellett…

Piacozunk. Nem beszélünk egy nyelvet az árussal, mégis csoda portékát kóstolunk, veszünk, aztán kis derültség a parkban: a friss bagett a frissen beszerzett padlizsánkrémmel gyorsan fogy. Megvolt a reggeli!

Egyre több már a kép a fényképezőgépben és a fejünkben is. Épületek, utcák, hangulatok gyűlnek, igyekszünk megjegyezni mindent. Lépcsőkön le, buszra fel, múzeumba be… Micsoda parkok, virágok! Már tudom az összes megálló nevét, Suzanne Lenglen, Jacques- Henri Lartigue, Henri Farman… Kik lehettek ők? Majd otthon megnézem.

A metróban néha zene szól, betéved egy-egy zenész, a montmatre-i kis kávézóban szintén élőzenét hallgatunk, milyen szépen énekel ez a lány…

 Szépség, finomság, ízek és illatok

És az utolsó nap, még egy utolsó kávé a sarki kávézóban. Tiszteletünkre az old timerek felvonulnak előttünk. Kalapos hölgy, fehér kesztyűs úr int felénk. Utolsó hörpintés, még egyszer visszanézünk. No, induljunk. 

Aztán megint alattunk Párizs, búcsúkör a géppel. Mikor felébredek, már ereszkedik a gép, Budapest felett lebegünk.

 Visszavár, visszahív...

 

Az Operaház előtt éjjel tangózó párokat figyelhetünk, irigyelhetünk

Még haza sem értünk, máris azon tanakodunk, vajon visszatérünk-e még, mi maradt ki, mit kell újra látnunk. Mert a Montmarte nem volt elég, az éjjeli Párizs fényeit még nem csodáltuk eleget, mert a Musee d’ Orsayban csak válogatni tudtunk, mindenre nem jutott idő, mert nem is ettünk elég sütit, mert nem is sétáltunk eleget a Boulevard Saint-Michelen… De milyen jó volt a Quartier Latin kis éttermeiben az ebéd, a bor, milyen jót beszélgettünk azzal a kedves párral az étteremben, ha már a Saint Denis székesegyházba nem tudtunk bemenni... 

A térképeket eltettük, a metróállomásokat megjelöltük rajtuk, a szálloda címét elmentettük...