Már hetekkel ezelőtt, mikor bogyósodni kezdett a bodza, eltökéltem, hogy egy életem, egy halálom, én ezen a nyáron bodza/csetelekvárt fogok főzni. Vártam a megfelelő alkalmat, hogy érettek legyenek a bogyócskák. Aztán beköszöntött az esőzések időszaka a hosszú, tikkasztó hetek után. Az első egy-két napon még hogy örültem....aztán kezdett fogyni a türelmem. Nem lehetett kimenni a kertbe, mert állt a víz, csupa sár volt minden. Nem baj, készültem a lekvárra - régi és új szakácskönyvek, receptek a netről. Már azt is eldöntöttem, hogy almával fogom 1:1 arányban keverni a bodzát. Nagyobbik unokahúgom, aki nagy lekvárfogyasztó, már álmodozott a végeredményről, arra is javaslatokat tett, hogyan készítsek majd fázisfotókat a lekvárkészítésről.
Mára a bodzabogyó túlérett. Összeszáradt kis mazsolák fityegnek a bokron...Nem baj, bodzabokor, jövőre veled ugyanitt!
De ha már szóba hoztam a bodzát, nézzétek meg, mire jó gyógynövényként!
http://www.nepgyogyaszat.hu/nepgyogyaszat-gyogyirei/fekete-bodza-2.html
Nagyon édes történet. Olvasása közben, le is pergett előttem képekben, ahogy készülhettél a lekvárfőzésre. Csüggedni kár, vár a birsalma! :)
VálaszTörlésBizony, bizony! Nem vagyok az a feladós fajta,majd jön még gyümölcs/bogyó az én konyhámba!
VálaszTörlésNo, eszek én még abból a lekvárból! Csakazértis!
VálaszTörlés