Készülődni, tervezni, csomagolni, úton lenni - mindegyiket imádom.
Itthon, külföldre, a világ másik sarkába, "csak" a Balatonig - mindegy.
Ha utazunk, más az időszámítás, más az óra, a perc. Másként él minden. Mi is.
Társasággal, csak a férjemmel? Így is, úgy is.
Nézelődni, fényképezni géppel és szemmel, megkóstolni, megcsodálni, szájtátva bámulni, csodálkozni, már az ottlétkor visszavágyni.
Az utazás nekem szabadság. Szabadulás magamtól, világomtól, szűk határaimtól. Felüdülés, menekülés, ezer öröm. Ha utazunk, mosolygunk. Csak úgy. Ok nélkül. Mert látunk, érzünk valami mást, mint máskor. A szépség és a szabadság értelmet nyer. És értelmet nyer a létezés.
:D
VálaszTörlés