Szeretettel Editnek a biztatásért...
Még el sem kezdődött, de már készülök.
Augusztus 20-án
valaki azzal viccelődött, hogy 4 hónap múlva karácsony. Bolondságnak tűnt akkor a télről beszélni. Aztán
a négy hónap hogy elszelelt!
Valójában szeretem ezt a készülődési állapotot. Tán jobban,
mint magát a két ünnepnapot? Díszek leporolva, izzókat ellenőriztük, mécsesek
garmadával már a fiókban – startra kész állapot. De megelőzni mégsem akarom az
első hivatalos adventi vasárnapot.
Valamit sütni kellene erre a nagy örömre. Valami fahéjasat,
illatosat. Mint a kanelbullar.
Isteni svéd finomság. Pici fahéj, pici kardamom,
pici falatka, pici hümmögés közben, hogy „hmmmmezdejóóóó”.
Inni egy igazán jó forralt bort, amolyan zamatosat. Gőzölgőset.
Jancsi nem szereti még a szagát sem. Majd a teraszon iszom.
Sosem értettem gyerekkoromban, anyukám miért tervezte már hetekkel az
ünnepek előtt, hogy mit fog sütni vagy főzni. Mára már értem. Én is tervezem,
írom a listát, bevásárláshoz, napi teendőkhöz. Mert már ez is része így az
ünnepnek, ez is advent. Csak szépen, csendesen, magunknak, magamnak készítem a
listáimat.
És még kell egy mikulásvirág is!
Milyen jó volt olvasni tèged megint! Én is aktivan tervezem, mi lesz és hogyan. Jobban is szeretem ezt a részt :)
VálaszTörlésÖrülök, Olcsi!
VálaszTörlés